Ďakovný list Hedvigy Malinovej

2014-05-14_15-02

Demonštrácia na podporu Hedvigy Malinovej sa uskutočnila 30. apríla tohto roku na Župnom námestí v Bratislave. Viac ako tisícčlenná skupina demoštrantov z rôznych kútov Slovenska prišla podporiť Hedvigu v jej boji za spravodlivosť. Na demonštrácii bol prečítaný aj ďakovný list, ktorý poslala Hedviga Malinová všetkým tým Slovákom a Maďarom, ktorým jej osud nezostal ľahostajným. Uvádzame Hedvigin list v plnom znení v slovenskom a maďarskom jazyku:

Vážené dámy, vážení páni,
Milí organizátori, milí prítomní,

Myslím si, že všetci, ktorí ste dnes prišli, dobre poznáte môj príbeh. Už je tomu takmer osem rokov, že ma v Nitre, keď som išla na skúšku, na ulici, za bieleho dňa napadli. Hrubo ma zbili a ponížili. Napriek tomu musím povedať, že zo všetkých útrap, ktoré som za tie roky musela prežiť, tento moment bol pre mňa najmenej bolestivý. Pretože polícia namiesto toho, aby mojich útočníkov zadržala, vyšetrenie môjho prípadu uzavrela. O niekoľko dní minister vnútra spolu s premiérom a prezidentom policajného zboru na veľkolepej tlačovej besede vyhlásili, že k útoku nedošlo. A že všetko je len mojím výmyslom. Začali proti mne mediálnu kampaň, v ktorej som sa ako 23 ročná študentka bezmocne zmietala. Páni Roman Kvasnica a Jozef Hašto boli prví, ktorí mi v tejto situácii podali pomocnú ruku. Dokázali ma presvedčiť o tom, že nie som sama. A že nie som porazená, odkázaná na bezmocnosť.

Vytrvala som niekoľko rokov, držala ma nádej, že úrady si časom uvedomia: urobili chybu, a že útočníkov chytia a môj život sa vráti do starých koľají. Nestalo sa tak. Ba naopak, postupom času som musela znášať ďalšie a ďalšie údery. Musela som sa rozhodnúť, či ich budem znášať bez slov a urobím kompromis, alebo ich budem znášať s odvahou a postavím sa za svoje práva. Vybrala som si druhú možnosť. Cítila som, že musím v sebe nájsť potrebnú silu a odvahu. Veď mám pravdu. A ten, kto má pravdu, potrebuje aj silu, aby ju vedel vysloviť.
Časom som však pochopila, že nech mám akúkoľvek silu vyplývajúcu z pravdy, slovenský štátny aparát – polícia, prokuratúra a súdni znalci – je neľútostný. Ja som pre nich len spis, za ktorým nevidí človeka ani jeden z nich. Ale Hedviga Žáková Malinová je skutočne za týmto spisom, so svojím životom, so svojou rodinou a zo svojou bolesťou.
Počas týchto rokov som prišla na to, že hnacou silou mojej kauzy je bezhraničná arogancia moci a živelná nenávisť. Oni by najradšej zničili všetko, čo im vzdoruje. Nemohla by som sa nečinne prizerať, ako strpčujú život aj mojich detí. Preto som sa rozhodla, že ak treba, tak odídem a nájdem si druhý domov, ale nedovolím, aby mojím deťom pokazili ich nevinné detstvo.

Vážené dámy, vážení páni,

Osem rokov po útoku sa postavím pred súd ako občianka Maďarska. Aj k tomuto potrebujem nabrať silu, lebo sa musím do Nitry vrátiť. Do mesta, kde som nebola odkedy som si prevzala diplom. Budem sa musieť postaviť tvárou v tvár tým, ktorí ma obviňujú. Opäť budem musieť znášať útoky. K tomu budem potrebovať silu, ktorú mi dodá iba vedomie, že nie som sama. Vedomie toho, že ma mnohí podporujú svojimi skutkami, ale aj svojimi myšlienkami. Preto Vám zo srdca ďakujem, že ste dnes kvôli mne toľkí prišli. Ďakujem, že podávate svedectvo o tom, že nie ste ľahostajní voči nespravodlivosti. Som vďačná každému účastníkovi, všetkým Slovákom i Maďarom, že ma usvedčili vo viere, že ľudská slušnosť, súcit a solidarita na Slovensku nezávisia od národnosti.
Ďakujem a ostávam s pozdravom

Hedviga Zsáková Malinová

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Szervezők és Jelenlévők!

Azt gondolom, mindannyian, akik ma eljöttek, jól ismerik a történetemet. Csaknem nyolc éve már, hogy Nyitrán, fényes nappal egy vizsgára menet megtámadtak. Durván bántalmaztak és megaláztak. Mégis azt kell mondanom, hogy azon megpróbáltatások közül, amiket az évek alatt átéltem, még ez volt a legkevésbé fájó. A rendőrség ugyanis ahelyett, hogy elfogta volna a támadóimat, lezárta a vizsgálatot. Pár nap múlva a belügyminiszter a miniszterelnökkel és az országos rendőrfőkapitánnyal egy nagyszabású sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a támadás nem történt meg. Minden csak az én fantáziám szüleménye. Médiahadjáratot indítottak ellenem, amelyben akkori 23 éves diáklányként tehetetlenül vergődtem. Roman Kvasnica és Jozef Hašto voltak azok, akik elsőként segítő kezet nyújtottak. Ők elhitették velem, hogy nem vagyok egyedül. Hogy nem vagyok tehetetlenségre ítélt vesztes.

Sok évig kitartottam. Éltetett a remény, hogy a hatóságok idővel belátják: hibáztak, támadóimat elfogják és én visszakapom a régi életemet. Ez azonban nem következett be. Sőt, az idő előrehaladtával újabb és újabb arculcsapásokat kellett elviselnem. El kellett döntenem, hogy némán, megalkuvón teszem ezt, vagy bátran, kiállva a jogaimért. Az utóbbit választottam. Úgy éreztem, muszáj magamban megtalálni az erőt és a bátorságot. Hiszen igazam van. És akinek igaza van, annak erő is kell, hogy azt hangoztassa.

Idővel aztán beláttam, bármekkora is bennem az igazságból fakadó erő, a szlovák rendőrség, ügyészség és hatósági szakértők alkotta gépezet kíméletlen. Csak egy ügyirat vagyok számukra, ami mögött egyikük sem látja az embert. Pedig Zsák Malina Hedvig ott van az életével, a családjával, a fájdalmával.

Az évek során rá kellett jönnöm, hogy ügyem mozgatórugója a korlátlan hatalmi arrogancia és a zsigeri gyűlölet. Ezek legszívesebben elpusztítanák mindent, ami szembeszegül velük. Képtelen lettem volna végignézni, hogy keserítik meg a gyermekeimet is. Ezért döntöttem úgy, hogy ha kell, hát hazát cserélek, de az ő gondtalan gyermekkorukat megvédem.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nyolc évvel a támadás után magyar állampolgárként fogok a bíróság elé állni. Ehhez is erőt kell gyűjtenem magamban, hiszen vissza kell térjek Nyitrára. Abba a városba, ahol a diplomám átvétele óta nem jártam. Szembesülnöm kell majd azokkal, akik megrágalmaztak. Újra el kell majd viselnem a támadásokat. Ehhez csak az adhat erőt, ha tudom, nem vagyok egyedül. Ha tudom, hogy sokan támogatnak tetteikkel és gondolataikkal is. Ezért szívből köszönöm, hogy ma ilyen szép számban eljöttek. Köszönöm, hogy tanúbizonyságot tesznek arról, hogy nem közömbösek az igazságtalansággal szemben. Minden szlovák és magyar résztvevőnek hálával tartozom, amiért megerősített abban hitemben, hogy Szlovákiában az emberi tisztesség, együttérzés és szolidaritás nem nemzetiségfüggő.
Köszönettel és üdvözlettel,

Zsák Malina Hedvig